A kanapén ültél, szorosan a telefon mellett. "Szóval tényleg
elfelejtett… Nem voltam több neki egy puszta kalandnál…" - gondoltad.- ______, fogadd már el, nem fog keresni… Már három. napja ott ülsz, szerinted ezek után eszébe jutsz? - mondta neked lakótársad és egyben legjobb barátnőd.
- Igazad lehet… - és ezzel ott hagytad a telefont. 20 perc múlva mobilod megcsörrent. Azt hitted ő, de ismeretlen szám hívott. De az ő száma benne van a telefonodban. Szomorúan vetted fel. - Igen, tessék? - szólaltál meg.
- Nyisd ki az ajtót! - szólalt meg az idegen. Mire válaszolni tudtál volna lerakta. Hajtott a kíváncsiság, hogy mégis ki volt ez, és mit akart. A bejárathoz léptél, majd kinyitottad. Egy háttal voltál szemben.
- Segíthetek? - kérdezted. Az illető megfordult. Ő állt szemben veled, egy csokor virággal. Ő, Lee Hongbin.
- Sajnálom, hogy nem hívtalak, de… - nem engedted, hogy befejezze mondatát, ajkaira tapadtál. Mikor elváltatok rá néztél.
- A lényeg az, hogy újra itt vagy! - hosszasan szemeztetek, majd ölébe kapott, és becipelt a hálószobába.
-Ymola-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése