# Imagine (Kai)

Ezt a drága édes Lucasznak írtam, két okból:

1, Alig  rakok ki valamit ide, és idegesít xD

2, Imádom ezt a hülye qx-ot, és remélem tetszik neki ;;;;

- Hol van? - ordítottam, amint felértem az emeletre.

- Még vizsgálják... - motyogta Lay.
- El sem hiszem, hogy ez történt.... - magyarázta Kyungsoo fapofával.
- Mikor jönnek ki? - sírtam.
- Nem tudjuk... - dadogta Luhan.
- Már fél órája bent vannak - jött közelebb Chen. - De nyugodj meg, nem lesz semmi baja, erős gyerek! - ölelt át.
- Mi van, ha valami komoly történt? Azt nem élném túl... - sírtam még jobban.
- Csak a fáradtság miatt lett rosszul! - nyugtatott Suho is.
Negyed óra sírás után kijött az előttünk lévő kórteremből az orvos, és elmondta mi is történt pontosan Jonginnal. Olyan latin szavakat használt, amitől teljesen megijedtem, mert azt hittem valami súlyos baja van Kainak, majd a földön, összekuporodva kezdtem sírni.Elszaladtam a vécére, hogy a többiek ne lássanak, majd újabb 10 perc után kimásztam a mosdóból. Nagyon rosszul éreztem magam, egyből le is ültem a fiúkhoz.
- Minden rendben? - jött közelebb Sehun. Mielőtt válaszolhattam volna, Kris kezdte lefordítani a latin szöveget.
- Az orvos annyit mondott, hogy Kai nem evett, és nem pihent eleget, szóval csak kimerült, de bent tartják pár napra.
- Tudsz latinul? - kérdezte tőle Chanyeol.
- Megkérdeztem a doktor urat, hogy mit is mondott.
- Senkinek sem tűnt fel, hogy Jill lassan meghal itt? - szaladt oda hozzám Tao is. Kettőt pislogtam, majd a földön voltam. Annyit hallottam, hogy Baekhyun üvöltözik, hogy jöjjön már egy orvos, és utána se kép, se hang.
Nem tudom mikor, de arra keltem, hogy valami (később jöttem rá, hogy ez inkább VALAKI) csikizi a kezemet. Szemeim nem akartam kinyitni, úgy éreztem magam, mint mikor reggel otthon fekszünk Jonginnal, és egyikünk se akar menni dolgozni. Megerőltettem magam, majd szememet kinyitottam, és az Ő édes mosolyával találtam szemben magam.
- Szia - suttogta vigyorogva.
- Szia - válaszoltam neki. - Jól vagy? - próbáltam felülni.
- Velem ne törődj, inkább vigyázz magadra! A szívbajt hoztad rám, Jill... - hajtotta le fejét.
- Te meg rám... Azért is fekszek itt, mert a sok sírástól elszédültem.... De te hogy-hogy itt vagy?
- A melletted lévő ágy az enyém! Így legalább figyelhetek rád! - adott puszit homlokomra.
- Ez aranyos tőled - mosolyodtam el, majd kopogást hallottunk.
- Gyertek! - szólt ki Kai, majd mind a 11 hülye berontott abba a pici kórterembe. Este elzavartuk őket, majd elalvás előtt Jongin odajött megint az ágyamhoz beszélgetni. Megígértette velem, hogy addig nem sírok legközelebb, amíg nem tudom, hogy pontosan mi baja, és nem hozom rá a szívbajt se többet. Bólogattam neki, majd hosszasan megcsókolt "jóéjt puszi" gyanánt.

-Ymola, aki Jamie-

# Imagine (Hyuk)

Este 10 fele járhat az idő. Kint vagyok a parkba a fiukkal és hócsatázunk. Csak Hyuk hiányzik. - N! Hyuk hol van már? - kérdeztem. - Ott kellett maradnia a próba után... - De miért? - Neki kell megírni az új szám szövegét. - Értem... - szomorodtam el. - Ne szomorkodj, hisz szülinapod van! - dobott meg egy hógolyóval Ken. - Most visszakapod! - futottam utána...Sokáig játszottunk még, de mire hazaértem már fél 12 lehetett. Mikor beléptem az ajtón Hyuk egyből elém ugrott. - Boldog szülinapot! - csókolt meg, majd egy kezembe nyomott egy csokor rózsát. - Köszönöm! - pusziltam meg és magamhoz szorítottam. - Van meg egy ajándékom...- mosolygott. - Micsoda? - Gyere! - fogta meg a kezem és bevezetett a fürdőszobába. Mindenhol rózsaszirmok és gyertyák voltak. - Jó fürdőzést! - ölelt át hátulról és egy apró puszit adott az arcomra. Gyorsan ledobtam ruháimat és beszálltam a kádba. - Hyuk! - Igen? - fordult vissza. - Te nem jössz? - néztem rá szomorúan. - Nem zavarlak? - nézte a földet. - Dehogy zavarsz! - mosolyogtam rá. Nagy vigyorral az arcán becsukta az ajtót. Levetkőzött és gyorsan beszállt ő is, velem szembe. Csak néztük egymást mosolyogva, mikor hirtelen arcomba dobott egy csomó habot. - Hyuk! - szóltam rá. - Bocsi... - törölte le arcomról. - Most visszakapod! - nevettem és arcába nyomtam egy marék habot, de azonnal le is törölte. - Ha harc, hát legyen harc! - mászott felém. Úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Hosszasan szemeztünk egymással, majd ajkaimra tapadt. - Szeretlek... - suttogta miközben ajkaink meg összértek.

 - Jill -



# Imagine (Ken)

Kint vagyok a parkba. A hó szakad, én meg nyugodtan üldögélek egy jeges padon. Még haza is kéne mennem átöltözni és készülődni...De minek, ha engem senki sem kísér el? A barátom nem rég csalt meg a legjobb barátnőmmel. Mit ne mondjak, eléggé rosszul esett...Azt hiszem elindulok haza, meg a végén nehogy elkéssek. Felrohantam a szobámba és kikészítettem valami csinos ruhát, majd elmentem lezuhanyozni. Megszárítottam a hajamat és egy kicsit kisminkeltem magam. Felöltöztem és mehettem is vissza a suliba. Minek kötelező menni erre a hülyeségre?... Hamar odaértem, de a buli mar nagyban folyt. Átmentem a nagy tömegen és odamentem a büféhez. Vettem egy kis csokit meg vizet és leültem egy bárszékre. Onnan néztem a többieket. Mindenki jól érzi magát csak én nem. Lassan felsétáltam a termünkbe és felültem a padomra...Mar egy jó ideje itt ülök a sötét terembe, mikor a nagy semmiből hangokra leszek figyelmes. - Nem fog fájni, gyorsan végzünk és elhúzok innen. Nem fogja tudni senki... - hallottam meg a halk hangot. Kibattyogtam és keresni kezdtem a termet, ahonnan jöttek a hangok. - Kérlek ne! - mondta a másik személy, a végét egy kicsit hangosabban. - Ez Ken! - kaptam fel a fejem. Berontottam, majd láttam, hogy Jill kihúzza Ken szívéből a kést. Elsírtam magam. A kezéből gyorsan kikaptam a kést. - Te hülye állat! - löktem a falnak, majd végighúztam kezén a kést. Hirtelen elfutott és az ajtó elé egy papírdarabot dobott Felvettem és elolvastam."Nem volt köztünk semmi, csak felbéreltek, hogy öljem meg. Viszont, ha nem tettem volna meg, akkor nekem annyi...Hidd el nekem is ugyanolyan rossz, mint most neked. Kérlek ne haragudj, tényleg nem tettem volna meg, de féltem, hogy akkor engem végeznek ki..."


*1 evvel később* Túl vagyunk Ken temetésen. Jill is ott volt, de nem szóltam hozza. Csak én tudtam az egészről, meg a fiuknak se mondtam el semmit...Mivel Jill nem tudott azzal a tudattal élni, hogy gyilkosságot követett el, így pszichológushoz járt...De sajnos nem segített neki sokat...Pár hónapra rá öngyilkos lett. Én találtam meg a saját házukban, amikor a szüleik nyaralni mentek. A fürdőkádban feküdt eszméletlenül. Vagyis csak én hittem azt...Többé mar nem beszélünk...Nem akartam, hogy így végződjön...Csak magamhoz szorítottam és zokogtam... - Nem haragszom...

  - Jill -