# Imagine (Ken)

Kint vagyok a parkba. A hó szakad, én meg nyugodtan üldögélek egy jeges padon. Még haza is kéne mennem átöltözni és készülődni...De minek, ha engem senki sem kísér el? A barátom nem rég csalt meg a legjobb barátnőmmel. Mit ne mondjak, eléggé rosszul esett...Azt hiszem elindulok haza, meg a végén nehogy elkéssek. Felrohantam a szobámba és kikészítettem valami csinos ruhát, majd elmentem lezuhanyozni. Megszárítottam a hajamat és egy kicsit kisminkeltem magam. Felöltöztem és mehettem is vissza a suliba. Minek kötelező menni erre a hülyeségre?... Hamar odaértem, de a buli mar nagyban folyt. Átmentem a nagy tömegen és odamentem a büféhez. Vettem egy kis csokit meg vizet és leültem egy bárszékre. Onnan néztem a többieket. Mindenki jól érzi magát csak én nem. Lassan felsétáltam a termünkbe és felültem a padomra...Mar egy jó ideje itt ülök a sötét terembe, mikor a nagy semmiből hangokra leszek figyelmes. - Nem fog fájni, gyorsan végzünk és elhúzok innen. Nem fogja tudni senki... - hallottam meg a halk hangot. Kibattyogtam és keresni kezdtem a termet, ahonnan jöttek a hangok. - Kérlek ne! - mondta a másik személy, a végét egy kicsit hangosabban. - Ez Ken! - kaptam fel a fejem. Berontottam, majd láttam, hogy Jill kihúzza Ken szívéből a kést. Elsírtam magam. A kezéből gyorsan kikaptam a kést. - Te hülye állat! - löktem a falnak, majd végighúztam kezén a kést. Hirtelen elfutott és az ajtó elé egy papírdarabot dobott Felvettem és elolvastam."Nem volt köztünk semmi, csak felbéreltek, hogy öljem meg. Viszont, ha nem tettem volna meg, akkor nekem annyi...Hidd el nekem is ugyanolyan rossz, mint most neked. Kérlek ne haragudj, tényleg nem tettem volna meg, de féltem, hogy akkor engem végeznek ki..."


*1 evvel később* Túl vagyunk Ken temetésen. Jill is ott volt, de nem szóltam hozza. Csak én tudtam az egészről, meg a fiuknak se mondtam el semmit...Mivel Jill nem tudott azzal a tudattal élni, hogy gyilkosságot követett el, így pszichológushoz járt...De sajnos nem segített neki sokat...Pár hónapra rá öngyilkos lett. Én találtam meg a saját házukban, amikor a szüleik nyaralni mentek. A fürdőkádban feküdt eszméletlenül. Vagyis csak én hittem azt...Többé mar nem beszélünk...Nem akartam, hogy így végződjön...Csak magamhoz szorítottam és zokogtam... - Nem haragszom...

  - Jill -